Múlt hét csütörtökön egy zárt körű, ám annál tartalmasabb egyeztetésre került sor a pécsi Művészetek és Irodalom Házában. Egyesületünk elnökségi tagja, Doboviczki Attila kezdeményezte azt a beszélgetést, amelyre a város képzőművészeti szervezeteinek, egyesületek, egyes szakmai csoportok képviselőit invitálta. A fórum aktualitását egy új városi Művészeti Tanács létrehozása kapcsán kialakult helyzet indokolta.
A történet röviden: Művészeti Tanács már az előző önkormányzati ciklusban is működött, tagjai a város elismert művészei, köztiszteletben álló polgárai voltak. 2019-ben Közgyűlési határozattal jött létre, feladata egy városi, kulturális-művészeti stratégia kialakítása volt, illetve lett volna. „Stratégiák”, azaz inkább szövegek ugyan készültek*, sőt, érdemi munka is zajlott, a Tanács azonben nem tudta beteljesíteni a hozzáfűzött reményeket.
Az okokat sokfelé lehet keresni: nem voltak megfelelőek a működési keretek, sem anyagilag, sem a feladatokat tekintve; nem állt rendelkezésre szakmai stáb; nem volt a működéshez forrás rendelve, és lehetne sorolni a különféle, szakmai problémákat is.
Ugyanakkor nem lehet elvitatni a pécsi artportal jogosultságát, vagy a Pécsi Galériák elkötelezettségét, ám mintha a fókusz is elcsúszott volna kissé: a városi nagyintézmény „árnyékában”, számos szakmai műhely működik. Azt látjuk, hogy tizenöt-húsz éve nem történik semmi érdemi/lényegi változás önkormányzati oldalról. Például újabb önkormányzati műtermeket, stúdiók kialakítására alkalmas tereket nem hoztak létre az elmúlt nem is tudom, hány évben, évtizedben, jóllehet ez mindig is a legfontosabb kérdések, megoldandó problémák közé tartozott, tartozik. A Közelítés Művészeti Egyesület hosszú évek önkormányzati „küzdelme” után néhány éve a Pécsi Sörgyárban kapott helyeket. De sajnos nem látszik az a „politikai” szándék sem, mely felsorakozna egy műterem-program mögé, vagy hogy lenne valamiféle konszenzus és akarat a döntéshozatali oldalon. Lehet-e városstratégiai, fejlesztési cél a kortárs, vizuális művészet – megannyi izgalmas határterületével? Fel se kell tenni a kérdést, naná, hogy igen. De ebben az esetben csapatot, menedzsmentet kell építeni, no meg némi forrást, tőkét biztosítani hozzá.
Szóval az esemény legfontosabb célja szvsz maga a beszélgetés volt; közös nyelvet használunk, mégha kicsit másként is, azonosak a fogalmaink, jóllehet azokat néha pontatlanul használjuk, ám nagyjából hasonlóképpen látjuk a világot.
* lásd: Művészeti Tanács_ vizuális művészetek, 2020
(fotó: pmh.hu)